Sokszor olvasom, hallom ezt a kritikát, amikor arról van szó, hogy egyesek (velem együtt) meg akarják tartani maguknak a Magánnyugdíjpénztári befizetéseket.

Egyrészt jogi értelemben véve ez az én tulajdonom, mivel így alkották meg anno a törvényt. Ezen nincs értelme vitatkozni, ezek tények.

Morális oldalról megközelítve persze értem a felvetést. Nézzük meg azonban konkrétan, mi is a helyzet:

1. Arányosság
- aki az összes járulékot az államiba fizette eddig, az teljes juttatásra volt jogosult.
- aki a kb. 75%-át fizette az államnak, az 75%-os jogosultságot szerzett.

Ebből a szempontból tehát korrekt volt az eddigi felállás.

2. Társadalmi hozzájárulás
- Aki lényegesnek tartotta eddig is, hogy gyűljön a pénze a magánnyugdíjpénztárban, és ehhez a felhalmozáshoz most ragaszkodni szeretne, eddig is az átlaghoz képest sokkal többel járult hozzá a költségvetéshez (adók, járulékok és egyebek formájában).
- Akinek nem számít ez a megtakarítás, azok nagy részének azért nem számít, mert nem sok pénzük van benne. Ez egyben azt is jelenti, hogy a költségvetéshez eddig sem sokkal járultak hozzá. Ez a helyzet sokaknál sajnos kényszerből, sokaknak viszont saját döntésükből előálló helyzet volt.

Ebből a szempontból is igaznak tartom, hogy akik most bent akarnak maradni (az eddigi megtakarításukat megtartani), azok eddig is és ezen túl is jóval nagyobb részét vállalják a társadalom finanszírozásában, mint az átlag.

Úgyhogy nem értem, miért kellene szégyenkeznünk, ha magunk is jól akarunk járni, nem csak az állam és sokan mások az adónkból!

Vitázni, hozzászólni itt lehet:

http://fidesznyugdij.blog.hu/2011/01/25/vitalap

 u.i: Amúgy kinek is szégyen valójában ez a helyzet?